Az archívum
Amikor kinyitottam az ajtót, ott állt előttem a nő. Mit nő – NŐ. Nem akartam bárgyún állni és legeltetni a szemem, de nem akartam megmozdulni. Gyönyörű volt. Hosszú, hullámos, barna haja a vállaira omlott és barna szemei vidáman csillogtak a hosszú szempillák alatt...
- Dave, volna kedve még egyszer kimenni a bányához? Szívesen megnézném az épületet, feltéve, hogy nem vitték még el onnan a riasztóberendezést, beleértve a vezetékezést.
- Máris indulhatunk professzor úr. Messze még az este és szép idő van. Látni fogunk mindent.
Elindultam az ajtó felé.
- Várjon Dave! – szólt utánam Holm. – Adjon még öt percet. Van még valami itt a festményen...