Anyám kenyere
Táncos ujjú kezek tésztával játsznak
- vízzel gyúrt liszt, s érett kovász benne –
Hej, ha anyámnak kemencéje lenne,
Tüze vetne véget annak a táncnak.
Ízlő bimbóimon képzetek ülnek
Friss kenyér íze szalad szerteszét,
Éhes embernek elveszi eszét
S roppanó hangja vidám dal a fülnek.
Ám anyámnak nincsen kemencéje
Nem sül benne friss, roppanós kenyér
Türelmetlen dörzsölög a tenyér
Az estebédnek nem lesz szerencséje.
Szülém ripakodott, s zavart a pékhez,
Legyen mégis kenyér az estebédhez.