Boldog órán túl
Hűvös nap után, oly’ mámoros alkonyat
Bársonyos ajkadról loptam el csókodat.
Édes enyelgéssel vontalak magamra,
Bánatos mosollyal engedtél utamra.
Kicsiny parkunkban, csak reád vártam fázva,
Szerelmed lelkemet égette igázva.
Egymásnak félve lopott, boldog órán túl
Búcsúztunk fájva, tettetett ártatlanúl.
Szememet újra meggyötörte szépséged,
Kis kezedtől vettem édes érintésed.
Csillogón néztél rám, boldogan nevettem,
Ám időnk lejárt, s már nem voltál mellettem.
Csak magamban talált meg a hideg este,
Átölelt volna a magány márványteste,
De szívem forrósági mind neked legyen,
S tiéddel a lelkem a mennyekbe megyen.
Dorian - ...