Látom, itt a világhálón időről-időre előtérbe kerülnek, olyan bejegyzések, megosztások, hozzászólások, amik nem a nők és a férfiak szimbiózisát méltatja, hanem igyekszik a nemek közti különbségeket - ne adj' isten éles különbségeket - kiemelni. Teszik ezt többen poénosan vagy félpoénosan, de tudjuk, az erősen karikírozott tulajdonságok felemlítése néhányunknak bánthatja az önérzetét.  Valóban, mintha ellenségei volnánk egymásnak...

   Neveltetés, tapasztalat, sztereotipiák.
Ezek mind közrejátszanak abban, hogy értsük illetve megértsük egymást. Férfi vagyok. Amit belémneveltek a nőkkel kapcsolatban, annak alapjait a mai napig helyesnek tartom. Ehhez jön még a tapasztalat, ami idővel egyfajta tudássá növi ki magát. Tehát, azt gondolom, minden felnőtt embernek lehetősége van felismerni a vele, körülötte élő ellenkező nemű emberek erősíthető pozitív tulajdonságait, mintegy szolgálva ezzel magát a kapcsolatot. 
  A sztereotipiáknak is megvan a maguk helye és szükség is van rájuk. Nagyszerű dolog elhagyni a kliséket újabb és újabb, kisebb-nagyobb "kalandot" vonva be az életünkbe. Ettől még sztereotip a reggeli, első mozdulatunk, a munkában eltöltött időnk jó része és a vacsoraasztal meghittsége is. Készen kaptuk valahonnan, nagyon régről.

   Ha hiszed, ha nem, nem is gondolkodunk annyira különböző módon, hiszen azért tudunk párokat alkotni, mert vannak közös tulajdonságaink. Amikor nem egymás szemébe nézünk, nem kell megijednünk; akkor épp egyirányba nézünk... és egyirányba haladunk. Nem ezért vagyunk együtt? Olykor pedig haragosak vagyunk csalódásaink miatt, de az ember már csak ilyen - tévedhető. Tudod, megalkották az idő fogalmát...

   Hogy kinek nehezebb az élete, azon kár vitatkozni. Nőknek is, férfiaknak is megvan a maguk erőssége. Hogy a bányászó férfiak dolga nehezebb-e vagy a szülő nőké, az itt meddő vita. Ki erre, ki arra képes. Tény, hogy van tudomásom bányászó nőkről, de ettől nem érzem magam férfiként kevesebbnek. Nagyon szívesen szülök gyereket, ha van olyan - minden tekintetben - nő, aki csinál nekem egyet... :-)

   S, hogy tréfákat jegyzünk egymásról, csak jót jelent - van kiről tréfálkozni. Ha nem volna párod, nem tudnál halkan kuncogva átsétálni a nappalin, miközben a férfid idétlen módon szájtátva alszik a legjobb focimeccs közvetítése közben. Vagy nem tudnál felnyeríteni a konyhában, amikor a nőd összekente az arcát a paradicsomszósszal. És Te ilyenkor nem a szterotipiákra gondolsz, hanem arra, hogy óvatosan ráteríted a plédet a pasidra, nehogy fázzon. Te pedig mosolyogva törölgeted az asszonyod arcát, hogy maszatosabb már ne legyen... 

   Na, szóval... ezt gondolom...