2011.09.03
Fattyút szülni és meghalni
Ész kerekedik-e fölüle a szívnek
Midőn fáradt hajnalon elméd borulva
Lángtól, félelemtől csapzottan, sikongva
Nyögöd fájó, s be szép értelmét a létnek.
Szavakat mormoló, imádkozó vének
Méltatnak véredtől sikamlós süvölvényt
Vakon rívó élet szabott neked törvényt,
S görcsben átkozódsz a segítő pribéknek.
Azt adod, mi nincs már; sikító fajodnak
Arcod mosolyt torzul, lelked siklik rajta
Eszedbe jut Márja, Jézus és a pajta
Mindahányan hátat fordítnak bajodnak.
Felocsúdsz a mélyből, még sincs maradásod
Szíved dobbanása mind örök zálogban,
Szépen fájó kép maradsz múló álmokban
S talán értelmes volt gyötrődő halálod.
