Ha én térek be ide, ritkán gondolkodom "hangosan"... nem beszélek magamban... :)
Most, hogy az időjárás lassan kezdi megadni magát a tavasznak, jobb az én kedvem is. Remélem, most kezdődnek, csak az igazi mesék... :)

Ma még szép az ősz… jólesett a napsugár melege, amíg a kávéházhoz sétáltam és derűs arccal nézek az üvegen át, ki az utcára… nem várt senki, de úgy teszek, mintha én várnék valakit… valakit, aki mindjárt benyit az ajtón…kinek nevetős szemében rejtőzött el a nyár, aranyló búza és napraforgótáblák és tekintetében a fényes vadgesztenyék barnasága ragyog…
Mosolygok…pedig csak játszom… és eszembe jut az idén még nem is szedtem gesztenyét…
Telve vagyunk vággyal… épp oly szépek, fényesek, akár a gesztenyék… melegítik szívünk… s mi lesz belőlük… sok elhamvad… s az összeszáradt fénytelen gesztenyéket is kidobjuk tavasszal… aztán jönnek úgy vágyak, új álmok és következő ősszel is lehajolunk a földről felszedni a gesztenyét, hiába, hogy csak pár hónapig szép…
De mi van, ha már nem merünk álmodni… ha már nem lesznek érdekesek a gesztenyék… ha nem hiányzik a tenyérsimogató érzés… ha lassan belefásulunk, azt érezve minden elérhetetlen… ?
Most nehéz és küzd az ember maga magával, hogy megtartsa a jót és őrizze álmait…
Ezért talán most még inkább hálásabbak vagyunk egy-egy mosolyért, biztatásért… szép írásokért, és ilyen helyekért, mint ez a „kávézó”…
… küldenék időt, ihletet az „új tartalomért”…
Szépeket…

Benyitottam a kávéház ajtaján és tudom, hogy érdemes volt. A szép gondolatok eljutottak hozzám és amit én érzek minden ősszel, az épp ilyen gondolatokra sarkall...
Tetszik az érzékletes hasonlat a gesztenyékkel.
Mernünk kell álmodni. A játékos nyárból a szép őszbe hajló álmok, ha hasonlatosak is a korábbiakhoz, mégsem ugyanolyanok... hiszen, két egyforma gesztenyét sem láttam még... s mindig akad egy érzés, ami tenyerünkbe simít...
Csak akkor elérhetetlen valami, ha már az álmainkból is kiveszett...

Ez a színes évszak - vagy valami más - talán meghozza az ihletet, s még idő is kerülhet "új tartalomra"...

Örülök, hogy itt jártál...
Hasonló szépeket Neked is!

Örülök, hogy ez a színes évszak - vagy valami más - meghozta az ihletet... :)

Kellemes ez a zene... ahogy ültem itt csendesen azt éreztem még az elején hagyta, hogy magamban legyek a saját gondolataimmal, aztán egyszer csak "birtokba vette lelkem" és onnantól fogva kiszorított minden más gondolatot... csak a zene maradt , érdekes állapítottam meg magamban ... "teljes figyelmet követel"...nem ismerem honnan van és mi ez...és így elneveztem magamban a "tűz táncának"... mert számomra olyan volt...
... ez is érdekes, ahogyan a versek, épp úgy a zene is életre kelt bennünk bizonyos érzéseket... lehetnek hasonlóak, lehetnek különbözőek, ki hogyan érti... nyilván függ lelki beállítottságunktól, az épp akkori hangulatunktól, hogyan talál el és meg bennünket, ha hagyjuk hatni azokat...
Nyugodt éjszakát.

Örülök, hogy tetszett a zene. Sajnos, technikai malőr, hogy elhallgatott - legalábbis nálam -, ezért másikat tettem a kezdőlapra. Az előzőt ideteszem a Kávéházba, hadd szólaljon meg itt. Már nem tudom annyira összenyomni, hogy "láthatatlan" legyen, ezért ezentúl tudni fogod, mi az, amit hallasz.

Igen, valóban magával sodró a zene dallama és gondolataink hamar szárnyalni kezdenek tőle. Segít a léleknek megnyílni és miközben hallgatjuk, talán olyan érzésekkel is találkozunk, amilyeneket eddig kerestünk. Nekem még ihletem is támad írni...

(Bocsánat, az eddig elmaradt válaszért...)

Szívünk nem csak a múltnak tárháza… vannak kivételes helyek, igen olyan, mint a te házikód… én úgy hívom "lélekmenedékem"... ahová jó vissza-visszajárni… az emlék eleven, mintha tegnap történt volna… a gondolat, az érzést ugyanúgy előhívja… van, ami nem fakul… fényesedik, szépül…
Szép lehet az a házikó…

Pihentető álmokat!

Az én házikóm itt van bennem. Boldog vagyok, ha menedékül szolgálhat annak, akit beengedtem oda. Kedves, őszinte lélek lakja évek óta már...

Most, ahogy olvasom válaszod, felidézem kedves vonásait és szép gondolataim támadnak.
Ezt én köszönöm Neked...

Ma figyeltem a szembejövő járókelő, (többnyire turisták) emberek arcát...néztem őket és arra gondoltam ki mennyire lehet boldog azzal akivel van... jó tartozni valakihez... és én végtelen egyedül éreztem magam a világban akkor abban a pillanatban...
Itt most csend van... érdekes a hiányok bennünk olykor beszédesek, máskor meg sűrű csöndeket teremnek...
Most szükségem volt e helyre... a képzeletbeli kávézó, képzeletbeli asztalánál... köszönöm...

Egyszer, hagytam magamból egy darabot valakinél. Sokszor eszembe jut, vajon megvan-e még, s szépül-e a hozzátartozó emlék. Van egy apró házikóm, melyben ez a valaki lakik. Sajnos évekre nem, de talán pillanatokra okoztam boldogságot neki.
Jó tartozni valakihez, ám lehet, hogy a kötődés csupán nyugvópont. Olykor a boldogság messze van...

Örülök, hogy itt jártál, köszönöm!

De jó, hogy újra "kinyitott a kávéház"... :))

Szeretném is nyitva tartani... :))

Újra elérhető az oldal.
Kissé gondatlanul foglalkoztam a dologgal, de ezután biztosan figyelek a részletekre... :)
Néhány gondolat megint szöget ütött a fejembe. Igyekszem ezeket "papírra" vetni. Egy részük zenék nyomán született és ezeket a zenéket is szeretném új menüpont alatt megmutatni.

Ha van kedved, ülj le valamelyik asztalhoz és olvass, hallgass vagy akár "beszélj"... :))

Sok idő eltelt, amióta utoljára itt jártam.

Annyi minden történt velem, hogy naphosszat mesélhetném. Sok-sok új történet van a fejemben, amit szeretnék végre "papírra" vetni, de még gyakorolnom kell a gazdálkodást az idővel.
Egy hónappal ezelőtt megírtam az első részét egy újabb folytatásos történetnek, aminek további részeit hasonlóképpen közlök kedves olvasóimmal, mint az előzőt - kétségtelen, hogy sokban egyezik is azzal. Már, ami a főszereplőt illeti...
Persze, ismét türelmet kell kérnem, hiszen sok más elfoglaltságom is van. Ám hamarosan olvasható lesz a következő rész.

Kicsit visszatérek a verseléshez is, mert hiányzik a rímekbe öntött szerelem és romantika. Remélem, nem csak nekem. Titokban elsuttoghatom, talán új múzsát találtam...

Ez itt ugyan kávéház, de este lévén kávét, már nem veszek magamhoz. Ám egy pohár rozét kortyolgatva, tovább gondolom némelyik történetemet és el is kezdem írni. De lehet, hogy verselek... :)
Mostantól igyekszem többet üldögélni a Kávéház egyik csendes sarkában és ha van kedved szót váltani velem, figyelni fogok...

Szép estét Mindenkinek!

Ma esti kószálásaim során egész véletlen tévedtem ide... ebbe a kávéházba... és találtam valami kellemesen marasztaló hangulatot... elidőztem hát kissé, itt egy másik asztalnál... elkortyoltam egy csésze teát...(a kávéhoz valóban késő van)... kellemes meleg érzés járt át ... nemcsak a tea esett jól, ...jólesett megpihenni, egy kicsit csendben lenni...
Köszönöm...most csendben, de nem szó nélkül távozom...

Kedves Miriam, örülök,hogy itt jártál. Ma én is csak üldögéltem az asztalnál és olvasgattam, gondolkodtam...
Lassan pihenni térek, de a kávéház ajtaját nyitva hagyom.
Köszönöm, hogy nem szó nélkül távoztál...

Egy megfeszített, pörgősebb időszakon vagyok túl, és kértem a családomtól egy napnyi magányt! Szükségem volt rá már nagyon, hogy egyedül lehessek magammal, a gondolataimmal. A nap végéhez közeledve gondoltam felkeresem azt a helyet, ahol mindig jól éreztem magam, és hasznosan is eltölthetem az időmet egy kis olvasgatással! Örülök, hogy újabb történet vár ránk, hasonló érdeklődéssel várom, mint az első folytatásos történetet! A verseid is ugyanúgy érdekelnek, kíváncsivá tett az új múzsa emlegetése. ;)
Egy szó, mint száz, ezentúl gyakrabban bekukkantok Hozzád!
:)

Kedves Dyke, olykor valóban szükségünk van a magányra. Én pedig valóban örülök annak, hogy ide is elvetődtél.
Igen, múzsát említettem, aki versírásra sarkall és ihletet ad. Nem szerelmet...
De azért én szerelmes verseket fogok írni, mert az az én igazi világom. És készül a történetem újabb része is és közben én is szeretnék minél több időt eltölteni itt, hogy szót válthassak azokkal, akik megfordulnak nálam... :)))

Leporoltam egy széket, és bekucorodtam a sarokba.
Jó kicsit nosztalgiázni, ezen a helyen elidőzni kicsit, olvasni a novellákat. Közben lehet, hogy még társaságom is akad itt, ki tudja... ;)

Régóta nem volt már vendég a Kávéházban. Valóban csupa por minden... :)
Mostanság én is csak nosztalgiázni jövök ide. Örülök, hogy olvasgatsz. Még mindig kevés időm van írni, pedig szeretnék már valami újat írást mutatni... :)