Nőnapra
Nemes anyagot tartott az Isten
Mindkét kezében lágyat, remegőt
Szívet s szépséget gyúrt hát beléje,
Midőn kedves lényt alkotott: a nőt.
Felruházta szépen türelemmel
Erőt adott hozzá, mi végtelen,
Társul adta férfi örömére
Óvhassa az, ha nagyon védtelen.
Lehet az leány, feleség, nagyanyj’
Mindenik bájos, amíg szenderül
S ha fáradtan virrasztja gondjait,
Akkor is szép, csak immár legbelül.
Halandó bár, de mindig virágzik
Vigyázok is rá, míg csak tehetem,
Illata mosolyt rajzol lelkemre
S tudja bizton, mennyire szeretem.
Miriam - ...