Mily furcsa vágy kerget engem újra
Bejárt ösvények lábnyomai között,
Felsejlő madárének gyönyörű dallamától
Magam is szállok a bárányfelhők fölött.
Virágot éltető, dús mezőn repülök
S letippenek oda, hol egyszer már láttalak,
Nem szakíthatlak le most sem, pedig
Mindig és örökké csak Téged vártalak.
természetesen
Tetszik a kép, valóban illik hozzá.
Egy apróságra szeretnélek megkérni. Ha nem okoz gondot, légyszíves írd ki a teljes nevem.
Előre is köszönöm! :)
Dorian J. Woods
köszönöm szépen.
http://www.flickr.com/photos/fikuszkukisz/4819124904/
erről a képről lenne szó. azt hiszem passzol a tartalomhoz...
megengeded, hogy egy fotóm alatt közöljem a verset?
Jól érzed...
Valóban az "egyszervolt" emlékek és a reménytelenség az, ami körüllengi a verset...
Örülök, hogy tetszik!
Csak olvasom és olvasom, majd újra olvasom... és egyre jobban tetszik.
Elsőször csak átéreztem. Másodikra rengeteg emlék tört bennem elő, a továbbiakban már a vers harmonikus szerkezete is feltűnt, a sokadik után viszont a reménytelen utáni vágyódás fájdalma hagyattatta veelem abba.
| Online: | 12 |
|---|---|
| Összes: | 917544 |
| Hónap: | 11024 |
| Nap: | 439 |
fikuszkukisz - ...