Szerelmem, csillagom
Remegő szívedben lángoló szerelem,
azúrszín szemedben mámoros félelem,
simító ujjakban parázslik az élet,
s, ha ti mind hozzám értek, lélekzenélek.
Már nemsoká’ bánatos lelkedbe bújok,
sóhajtva illatos hajadba fújok,
csókokkal özönlöm halovány ajkaid,
magam köré fonom ölelő karjaid.
Ha láthatom mosolyod, oly’ boldog vagyok,
csillag vagy az égen, ki most nekem ragyog.
Óvlak minden bajtól, amíg csak tehetem,
lelkemben ez érzést mennyire szeretem!
Rosszat elfeledni, majd én megtanítlak,
ha te hozzám bújnál, magamhoz szorítlak.
Epedve suttogom magam elé neved,
hadd adjam e szerelmet örökbe neked!
*** - ***