Októberi szerelem
Lelkemben él emléke egy ősznek
Októberi, langyos napsütésnek,
Angyalt láttam, ki karjait tárja,
Hogy szerelmét kebelére zárja.
Szívem remegett, míg felém jöttél
Csillogó mosollyal átöleltél,
Bársonyos kezed kezemet fogta
Tó partján sétáltunk andalogva.
Csókod nem ízleltem elégszer még
Arcomat sem simítottad, már rég,
Fény-tekinteted, hadd lásson engem
Szemed tüzében hagyj elmerengnem.
Vállad szép ívén, hadd fusson ujjam
Engedd, hogy ében fürtjeid bújjam,
Ha gondolatim nálad időznek,
Érzékim is, mind téged idéznek.
Őrizem szíved minden melegét
Szeress, ha ez így neked sem elég,
Nem kérem többé, csak most az egyszer
Jöjj hozzám, s csókolj, csókolj ezerszer!
