2018.08.12
Feleségemhez
Terád, ha nézek, lelkem harangja kondul,
szívem is úgy kalapál, majd’ megbolondul.
Hangok, vágyak, illatok; elhalkult szavak,
szikrázó érzékeim ma sem alszanak.
Bár, öleljen körül holdfényes éjszaka,
vagy tűzzön le reánk forrón a Nap maga,
felhőtlen érzésid mindig bennem járnak,
érintésid gyengéden célba találnak.
Veled angyalként mindig a mennyben járok,
s míg a távolból hozzád visszatalálok,
nincsen olyan teher, mit el ne hordanék,
csak így jut eszembe, mit rólad mondanék.
Mert ő az, aki csakis énvelem számol,
ha lelkem elgyengül, mindig hűen ápol,
hisz, amíg csak élek, vigyázza léptemet,
csodás, földi asszony így szeret éngemet.
*** - ***