Éjbe temetve
Miért temetem magam az éjbe
Hisz minduntalan várom a hajnalt
Mely pírral köszönti arcod – itt látom
Magam mellett, s hogy újra lássam, csak várom.
Mily közel vagy, s mégis oly távol
Béklyóm van, mit gondolatim kulcsával
Nem nyithatok. Túl szoros a láncom
Börtönöm az idő - e börtön végtelen,
Mely lefogja szállni vágyó szárnyam
S temetem magam az éjbe megint
Hogy te legyél az én
Szép lelkű, halálos álmom…
