Szállnék...
...csak szállnék...akár a vándorsólyom...
...fel a magasba, ahol az éjszakai égen,
úgy ragyognak a csillagok,
mint ötvösmester fekete posztóján a szétszórt gyémántok...
...lehoznám Neked a legkisebbet...
...mert az én vagyok...
...csak térdelek...a rét közepén...
...pillantásom egyre csak Téged kutat,
s mikor megtalállak, lelked könnyezve magamba szívom,
mert olyan gyönyörű, akár a nárcisz...
...csupa finomság...csupa poézis...
...csak álmodom...óceáni mélységekről...
...ahol delfinek tánca vidámítja szívem,
s szerető gondolataim közt süllyedek oda,
ahonnan nem akarok visszatérni...
...ó, ha tudnád ki vagyok...
...ha tudnád, amit még én sem tudok...
