Benne voltál az álmomban. Élénken él bennem a pillantás, amivel megajándékoztál. Az a könnyed simítás a karjaimon... és kezeid végállomása az én kezeimben...
  Érintésed meleg volt. Kedves szorítással adtad tudtomra, hogy Hozzád tartozom. Ajkaid kiszáradtak az izgatottságtól, de csókjaim nyomán egyszerre váltak dússá és puhává. Ó, hogy szerettem csókolni a máskor mosolygó, most mégis bágyadtan akaratos ajkakat...
  Eddig hiába kerestem, csak most találtam meg szemeidben azt a felszabadult örömöt, amit hosszú évek óta kergetsz már; én voltam a hálód, mely végül befogta és csak Neked tartogatta csillogó zsákmányát, a félelmektől szabad, szeretetteljes, önzetlen, léleksimogató örömöt...
   Hiszen épp olyan vagy, amilyennek tudlak, amilyennek képzeltelek...
   Melletted oly könnyű jónak lenni... és oly könnyű jót tenni...

  Benne voltál az álmomban. Ott álltunk a Minden közepén, kezedben boldogító fényességgel, s kezemben ölelő melegséggel. Melletted egy pillanatra Isten lehettem...
   Rólad álmodtam...