Éppen latinos hangulatú zene szólt a fejhallgatóban. Elképzeltem, hogy nyár van és valahol Spanyolországban járok. Behunytam a szemem és egy tengerparti kisváros képe jelent meg előttem...

   Amikor kinyitottam a szemem, önkéntelenül a tengerre pillantottam. Ahogy az alkonyi fényben a nap igyekezett minél inkább belecsúszni a horizontba, annál vidámabban cikáztak az aranysárga csillámok  a hullámokon...
   Megálltam a kis bár előtt, amelyből vidám hangok szűrődtek ki és arra gondoltam, jól fog esni egy hűsítő ital. Nem volt szabad asztal, így a bárpulthoz ültem. Kikértem egy Frisante-t és miközben belekortyoltam, körülnéztem a helyiségben. Férfiak játszottak az egyik asztalnál... ha jól láttam kockáztak. Egy másik csoport - négy-öt férfi - valamin hevesen vitatkozott. Arrébb három öreg üldögélt csendben és csak olyankor szólaltak meg, amikor egymásra emelték poharaikat. Talán kivénhedt halászok voltak...
   A sarokban egy asztal állt üresen. Talán azért tűnt fel, mert egyetlen vendége volt csupán - egy fiatal lány - és nem volt előtte pohár. Hosszú fekete haját kontyba fogta, de néhány elszabadult tincs az arcához ért, amiért időnként odanyúlt és megpróbálta oldalra tűrni. Néha félénken körülnézett, én pedig arra gondoltam, talán valamelyik férfihoz tartozik. Vékony poncsója lecsúszott az egyik válláról, de nem törődött vele. Talán szándékosan viselte így. Nem tudtam levenni róla a szemem. Szerettem volna, ha a tekintetünk találkozik.  Kiittam az italom többi részét és megint csak a lányt néztem. Ekkor rám pillantott...

   Ki kellett nyitnom a szemem. Túl élethű volt, amit láttam. Nem tudom, behunyjam-e ismét...