Hosszú napom volt. Fáradtan kotorásztam a lakáskulcsomért az ajtó előtt. Valami halvány, fűszeres illat töltötte be a lépcsőház folyosóját. Nekem sosem készül ilyen jó szagú vacsora. Mindig mondtam, ha valami igazán finomat akarok enni, el kell készítenem magamnak. De ma biztosan nem. Ma fáradt vagyok. 
   Egykedvűen fordítottam el a zárban a kulcsot. Benyitottam és az illat csak erősebb lett. Talán, mégis engem boldogít a feleségem a finom falatokkal. Egy hangos „helló” megtette köszönés gyanánt. Ledobtam a táskám, lerúgtam a cipőimet és a fürdőszobában sikálni kezdtem kezeimet a forró víz alatt. Megcéloztam a konyhát és örömmel vegyes meglepetéssel vettem észre az asztalon a tányért. Egy hatalmas, istenien átsült csirkecomb terpeszkedett rajta. Körülötte – kvázi fészekként - kedvenc zöldségeim párologtak. Nem tudtam, mire vélni a finomságot, de bizonyossá vált, hogy engem illet a kulináris gyönyör, ami hamarosan beteljesedik.
   A feleségem karöltve álldogált a pultnál.
   - Ez az enyém? – kérdeztem.
   - Igen – felelte különös hangsúllyal.
   Beleheltem a fenséges illatot.
   - Te sütötted?
   - Igen – felelte még különösebb hangsúllyal.
   Észre sem vettem, amikor kiment a konyhából. A figyelmemet túlságosan lekötötte a csirkecomb. Nem tudom pontosan, milyen fűszereket használt, de azelőtt soha nem volt képes, ilyen tetszetős ételt alkotni. A hús rendkívül omlós volt. Szemre-ízre tökéletes és szinte már a számban erőmmé változott. Meg kell kérdeznem, hogyan csinálta. Én is így akarom. A hűtőből egy palack fehér bort vettem ki és megszabadítottam a dugójától. Jóízűt kortyoltam a pohárból és a fény felé tartottam. Finoman megpörgettem benne a nedűt. Bizony, ennek a sült combnak ma te vagy a kishúga – gondoltam mosolyogva. Visszafordultam a tányér felé és élvezettel pusztítottam el az étel utolsó morzsáját is.
   Némán álltam az ablaknál, kezemben az üde borospohárral. Lenéztem a ház elé, az utcára. A taxis begyömöszölte a hatalmas bőröndöt a csomagtartóba, majd a volán mögé ült. A feleségem beült mellé az első ülésre és magára csapta az ajtót. A hátsó, piros lámpákat figyeltem, ahogy a kocsi a házsor végén elfordul. Mosolyogva mentem vissza a konyhába. Felvettem a csirkecsontot és leharaptam a végéről a porcot. Élvezettel ropogtattam el, aztán felhajtottam a pohár bort.
   Tökéletes vacsora volt...