Naplemente...
Még csillogtatja erejét a nap, amint percről-percre kúszik lefelé a horizonton...
Már csak az esőtől ázott, vizes úttest és a szélein terpeszkedő tócsák verik vissza egyre gyengülő fényét...
Akár az elmúlás és az emlékek...
De sem a naplementével, sem az elmúlással nem ér véget az élet...kezdődik valami más...
Míg naplemente után az éjszaka a sötét árnyak világa lesz, addig az elmúlás után a fény ragyogja be azt a "másik" világot...aztán minden kezdődik elölről...
Új pirkadat, új születés...majd új naplemente és új elmúlás...
Amíg világ a világ...
De most ebben a naplementében és ebben az elmúlásban gyönyörködöm...
Kérlelhetetlenül bekövetkezik mindkettő...
Dorian - ...