Senki nem mondta, hogy könnyű lesz...
Nem is az...

    Amikor tervek kovácsolódnak a gondolatok által és elsöprő erővel győznek meg arról, hogy sikerül megvalósítani őket, akkor bekövetkezik az a csaknem euforikus érzés, amire mindig is vágytam...
Azt hittem, az én dolgom a nehezebb, de belátom, nem így van... a tervek megvalósítása, még várat magára. Soha nem gondoltam, hogy jelentéktelen a dolog, amivel szembesülök, amivel harcolnom kell...mert harcolnom kell. Szeretem a kihívásokat, de ahogy halad az idő, már nem tudok oly' édesdeden belealudni az álmaimba. Pedig meg akarom valósítani őket. De nem csak nekem vannak álmaim, vágyaim, reményem...
    Most nem én fogok dönteni a sorsomról... ebben a "sakkjátszmában" nincs döntetlen és nem lesz patthelyzet. Minél tovább gondolkodik az "ellenfelem" egy lépésen, értelemszerűen annál később születik meg az én lépésem is... az pedig idő... a tábláról pedig le kell esni néhány bábunak, mert ha a helyükön hagyjuk őket, ez a "játszma" soha nem ér véget - ha csak nem adja fel valaki...
Nem baj... idő van bőven...
Ha sürgetjük a lépést, hiba eshetik a számításba... jó előre ki kell számolni a lépéseket... mondhatnám azt is: most tényleg túl kell gondolkozni...

Mindenesetre én leütöttem az órát...