Ismét...
Ismét itt a karácsony...
Az év elején még különösen sokat vártam ettől az ünneptől. Később lemondtam sok mindenről, amit ehhez a gondolathoz fűzhetek. Most már csak az számított, hogy örömet szerezhessek azoknak, akik még körülöttem élnek. Nem csak karácsonykor...
Az év vége közeledtével, olyan gondolataim támadtak, amik sokáig teljesen idegenek voltak tőlem. Egyre könnyebben döntök, ha válaszút elé állok. Tehetem-e, amit akarok vagy sem? Kimondhatom-e, amit kimondanék vagy tartsam magamban? Nem kétséges, hogy fájdalmat okozni könnyebb, mint örömet. Úgy érzem, mindig szívesebben választom a nehezebb utat. Van úgy, hogy néha eltévedek. De mindig találkozom valakivel, aki valamilyen módon segít, hogy mégis a jó irányba álljak. Nem fűzöm tovább...
Még nincs vége a karácsonynak... még nincs itt a jövő év... még annyi minden történhet idén...
És történni is fog...
De most, csak boldog karácsonyt mindenkinek...