Háború
...szinte szájtátva bámulom az ablakon át ezeket az elementális erőket...
...ahogy a szél igyekszik mindjobban megdönteni a fákat...ahogy az esőcseppek hihetetlen erővel csapódnak minden akadálynak...hangos toccsanással jelzik: itt az út vége...nincs több zuhanás...
...hirtelen vakítóan fényes, kékesfehér, szabálytalan vonal fut végig az ég magasából egészen a földig...alig néhány másodperc múlva, rövid csattogások kíséretében, mintha erőt gyűjtene, hatalmas, levegőt is megrázó robaj jelzi, hogy valahol a földben szétszaladt, a semmihez nem fogható erejű energia...háborús zajokra emlékeztet...
...félelmetes és csodálatos...
eszter - bardocz@digikabel.hu