Eleredt az eső...
Hallgatom, ahogy a vízcseppek vígan ropják táncukat a párkányon. Egy-egy pillanatra vakító fehérség jelenik meg az égen, hogy nyomában hatalmas pörölyével csapjon a földre egy dübörgő óriás...
   Lehunyom a szemem... veszek néhány mély lélegzetet... az izmaim már egészen ellazultak...
Kopog az eső - tak-tak, tak-tak - magamba nézek... egészen befordultam. Mintha szimfonikus zenét hallgatnék... az üstdobot fáradtan ütő karok...
Ta-dam, ta-dam... kínos lassúsággal ver a szívem... talán meg is állna, ha akarnám...
Sötét van, mégis látok...
   Az esővíz már nem kopog... már csilingel... szép hangja van. Talán már nem is a cseppeket hallom... nagyon mélyen vagyok...
Egy bölcsőt látok... nincs félelem... nincs fájdalom... csak ringató szellő. A természet csodája... ott lehetsz, ahol lenni akarsz... mozdulnod sem kell...
Kinyitom a szemem. Elállt az eső... friss, hűvös a levegő...

   Órákig odavoltam - ezalatt a húsz perc alatt...