2010.10.31
A bűnös ember...
Meghalt a barátom...
Gondolataim még mindig az egyházi temetés körül járnak. Hogy őszinte legyek, nem tudtam, hogy a barátom hívő volt. A pap Istenről beszélt és Krisztusról és arról, hogy az ott, aki a koporsóban fekszik, elnyeri a megbocsátást. Mert életében bűnös volt...
Emberi törvények szerint bűntelen és büntetlen volt. De kinek van joga azt mondani, hogy Isten előtt bűnös volt? Nincsen a világon egyetlen olyan ember, akinek ne lett volna életében legalább egy tisztátalan gondolata. És mint olyan, Isten előtt máris bűnös.
De valóban ő a bűnös? Ha hiszünk az isteni teremtésben, akkor nem az követett el bűnt, aki a földre teremtette az embert és szabad akaratot adott neki, hogy az gyakorolhassa az önálló döntés jogát? Hogy akár bűnt is elkövethessen?
Nem az Isten a bűnös? Biztos, hogy az ő bocsánatát áhítjuk? Miért nem bocsát meg még életünkben, hogy aki kételkedett, az bizonyságot nyerjen? Miért kell meghalnunk ahhoz, hogy a többi ember elhiggye, hogy majd nekik is megbocsát?
Miért nem nézhetünk az emberek szemébe még életünkben és mondhatjuk, hogy "Nézzetek rám! Isten megbocsátott nekem!"
Hadd idézzek José Silvától:
"Hiszek egy Magasabb Intelligenciában és nagybetűvel írom a nevét, mert tisztelem, de számomra nem Isten..."
...és számomra sem...
Az én bűneimért, az én életemben, az én embertársaim bocsássanak meg!
Ha ők nem oldoznak fel, akkor Isten sem tud...
Gondolataim még mindig az egyházi temetés körül járnak. Hogy őszinte legyek, nem tudtam, hogy a barátom hívő volt. A pap Istenről beszélt és Krisztusról és arról, hogy az ott, aki a koporsóban fekszik, elnyeri a megbocsátást. Mert életében bűnös volt...
Emberi törvények szerint bűntelen és büntetlen volt. De kinek van joga azt mondani, hogy Isten előtt bűnös volt? Nincsen a világon egyetlen olyan ember, akinek ne lett volna életében legalább egy tisztátalan gondolata. És mint olyan, Isten előtt máris bűnös.
De valóban ő a bűnös? Ha hiszünk az isteni teremtésben, akkor nem az követett el bűnt, aki a földre teremtette az embert és szabad akaratot adott neki, hogy az gyakorolhassa az önálló döntés jogát? Hogy akár bűnt is elkövethessen?
Nem az Isten a bűnös? Biztos, hogy az ő bocsánatát áhítjuk? Miért nem bocsát meg még életünkben, hogy aki kételkedett, az bizonyságot nyerjen? Miért kell meghalnunk ahhoz, hogy a többi ember elhiggye, hogy majd nekik is megbocsát?
Miért nem nézhetünk az emberek szemébe még életünkben és mondhatjuk, hogy "Nézzetek rám! Isten megbocsátott nekem!"
Hadd idézzek José Silvától:
"Hiszek egy Magasabb Intelligenciában és nagybetűvel írom a nevét, mert tisztelem, de számomra nem Isten..."
...és számomra sem...
Az én bűneimért, az én életemben, az én embertársaim bocsássanak meg!
Ha ők nem oldoznak fel, akkor Isten sem tud...
Dorian - ...